A cél az 5300m magasságon található Mount Everest Alaptábor. Húsz fős csapat részeként a Baraka utazásszervezővel. Dubaion keresztül  repültünk FlyDubai-al. Az első napon megérkeztünk a városba délután, kis bemelegítő városnézés, utána pénzváltás, vacsora egy helyi étteremben. Mindenki fáradt, ėjjel repültünk. Ismerkedünk egymással. Holnap igazi városnézés, kėpek is lesznek. 

Videó: Tenger 1

Videó: Tenger 2

Videó 1

Videó 2

Masca

Bálnales

Szaharai por a tengerről

Gömbölyűfejű delfinek (pilot whale)

Videók:

Fóka

Fóka 2

Papagáj

Delfin 1

Delfin 2

Delfin 3

Delfin 4

Orka 1

Orka 2

Pingvin

Képek:

Ezt inkább csak magamnak írom, ha majd öreg és szenilis leszek (hamarosan), akkor emlékezzek a részletekre. Vagy ha egy másik útvonalat is megpróbálok a jövőben.

Elég sokat olvastam a neten utána, ezért sok felesleges dolgot nem vittem magammal. Amit igen az sem volt nehéz. A hálózsák foglalt sok helyet, sajnos múmia típusúban nem tudok aludni, ezért maradt a klasszik, takaróvá szétcipzározható. Egyébként meg lehetett volna oldani hálózsák nélkül is, talán egy helyen nem volt takaró, de ezt ki tudta előre. A hátizsák így 9 kilós lett + a napi kaja, innivaló kb. 2kg. Mivel előtte 12 kilós zsákkal edzettem, ezért a derekam, hátam bírta. 

Minden felszerelés megfelelően funkcionált, nem szakadt el, nem esett szét, a cipőn sem látszik semmi (más kérdés, hogy kicsinálta a lábam...). 40 + 10 literes hátizsákot vittem, ezekhez a cuccokhoz nagyobb kellett volna. Így egy vízhatlan zsákban az oldalán vittem az esős cuccokat (amit ugye egyszer nem kellett használni). Ami hiányzott: egy második hosszú ujjú túrapóló és egy nyári hosszú szárú túranadrág. Természetesen nem ugyanebben a túracipőben jönnék... 

Az első öt nap remekül ment, kb. 130 kilométert mentem mindenféle probléma nélkül, a hatodik napon megjelentek a vízhólyagok (a két kislábujjamon, az egész jobb kislábujjam egy nagy vízhólyag lett később). Mint kiderült, a kislábujjam félig befordul a másik alá és ez csak ilyen nagy táv után okozott problémát. Lehet, hogy kicsit el is bíztam magam, hogy ez innen már sima lesz. Az utolsó 5 nap nehéz volt, nem vettem komolyan a hólyagokat, pedig speckó tapaszok is voltak nálam. Minden egyes lépés fájt, nehéz volt. Az utolsó két napon már nagyon fáradt is voltam, lassan haladtam. Ha nagyobb távolság lett volna hátra, meg kellett volna állnom gyógyulni de így hogy láttam a végét, így bevállaltam.

Végül 240 km lett a ténylegesen megtett táv 11 nap alatt. Mivel nekem - aki elég átlagos fizikai állapotban voltam - sikerült, szerintem bárki meg tudja csinálni, csak elhatározás kérdése. Azt kell mondanom, hogy túl rövid volt a táv, végig látszott a vége... Az igazi az a 800 kilométeres Francia Út, ott lehetett volna csak igazán megtapasztalni az egész Camino lényegét és az igazi nehézségeket. Nem mondom, hogy nem örültem mikor beérkeztem, de nem volt az a hatalmas katarzis. Legalább 300 kilométeres útra jöjjön, aki az egész élményt meg szeretné tapasztalni. 

Sajnos nagyon elüzletiesedett a Camino is. Én magam is láttam, beszéltem is olyan gazdag nyugati túristákkal akik 'csak' a 100 kilométeres minimum távon mentek. A csomagjaikat vitték utánuk autóval, ha elfáradtak, gondjaik voltak, beültek az autóba. De jó sok pėnzt fizettek az utazás szervezőinek... Kár, hogy ez nem erről szólna.

Két tanúsítványt kaptam Santiagoban. Az egyik latin nyelvű, a másik spanyol. Az utóbbin van rajta a megtett kilométer. A spanyolt teszem ki majd otthon a falra... 

Végül a két országról: Portugália és Spanyolország is tetszett. Két teljesen kultúrált, európai ország. Azt hittem, hogy az az őrület fogad majd mint Olaszországban, de nem. Két nagyváros mellett a falvak életét is láttam, mindkettő tetszett,  a rövid idő alapján, amíg itt voltam. 

Összességében büszke vagyok, hogy megcsináltam amit elterveztem, a nehézségek ellenére. Most úgy érzem, hogy nem jövök megint Caminózni, inkább otthon egy Országos Kéktúra, de nem egyszerre :) . Majd kiderül, köszönöm az érdeklődést, bíztatást. 

Gracias, adiós.

A spanyol nyelvű igazolás a távolsággal

 A latin. Alexandrum :) 

Klasszik túrista üzemmód. Néhány kép.

Santiago Bernabeu stadion. Nagyon durván megy az építkezés. Fent már látszik a behúzható tető. Sajnos a stadiontúra nagyon le lett rövidítve... 

Azért az nem semmi, hogy a világ legsikeresebb focicsapata egy magyart is a legnagyobb legendái közé sorol. Aki nem tudná a Real Madridról és Puskás Ferencről van szó :) (jobbról a harmadik, annak az elvetemültnek, aki nem ismerné fel Öcsi bácsit :D). 

A főhős a Bajnokok Ligája serleggel

Itt a bika a torero

Jön a vihar